5/1, Vicces

***Harry szemszöge***

  Telefonrezgésre ébredek. Zihálva veszem a levegőt, a takaróm a földön. Tegnap nem húztam be rendesen a függönyt és most ébresztőként a szemembe világít. Percekig alig látok valamit.

  Szörnyű álmom volt: Céltalanul az utcán járkálok. Csontig hatoló hideg van, átfagytam és fáradt vagyok. A Hold kevéske fénye épphogy csak megvilágítja az üresnek tűnő várost. Utána a kocsimban ülök és egy fekete magas sarkú van az anyósülésen. Csend honol. Sehol semmi zaj. Horror filmbe illő ez a hangulat. Valaki kopogtat az ablakon. Odanézek. Senki sincs ott. Kiszállok. A sötét utcán szintén nincs, senki mégis futni kezdek mikor egy árnyékot látok az utcasarkon. Valaki előlem fut. Én követem. Eltűnik. A fél várost bejárom, kétségbeesetten keresem. Az utcák összemosódnak a szemem előtt. Hideg szél tép a hajamba. A könnyeim égetik az arcom, a tüdőm pedig kegyetlenül szúr. Lerogyok a földre. A hideg tovább marja az arcom. Egy elhagyatott vidámparkban találom magam.

-Miért? – suttogja egy borzalmas, rekedt hang. Louis a semmiből tűnik fel. Megáll előttem, rám néz, de nem nyújtja a kezét, hogy segítsen felállni csak azt, mondja:

-Ezt elszúrtad.

Ezután ébredtem fel. Nem akarok többet ilyet álmodni. Megnézem az SMS –t: Ha van, kedved reggelizhetünk együtt ott ahol múltkor ettünk. – Ellie. Elmosolyodok. Legalább elfelejthetem a rémálmom. Visszaírtam: Oké, találkozzunk 9-kor. – H. 

  Felállok és az ajtó felé indulok mire valaki rám csapja.

-Bocsi Harry. Egyben vagy? – kérdezte egy hang. Igen, hát persze hogy Louis az. – Azt hittem még nem keltél fel.

-De. – morgom. - Ébren vagyok. Valami nagyon furcsát álmodtam. – mondom és elmesélem neki az egészet.

-Érdekes. Végülis én mindig kimondom, amit gondolok, ahogyan most is: A barátom vagy. Szeretlek, is mint egy barátot, de azt még jobban szeretném, ha felöltöznél, mert a bokszer sajnos nem takar túl sokat. Ja, és siess, mert mindjárt indulunk.

-Először is: így elevenebbnek érzem magam. – Louis furcsa nézését látva hozzáteszem – Te ezt nem értheted. És másodszor: Hova megyünk?

Vasárnap van. Megígérted, hogy elmegyünk és vásárolni. A kocsim még mindig szervizben és azt mondtad elviszel.

Teljesen kiment a fejemből, úgyhogy csak annyit mondok: -Várj öt percet. Ugye nem baj ha előtte beugrunk valahova és reggelizünk egyet. Bemutatnám egy barátom.

-Vagy inkább barátnőd? Jó, de a részleteket később. Most öltözz! – eltakarja a szemét és kimegy. Úgy döntöttem, hogy egy fehér pólót, fekete farmert és egy bőrkabátot veszek fel. Valami cipőt is keresek és kész is vagyok. A kocsiba ülve semleges témákról beszélgetünk. Leparkolok az étteremtől nem messze. Ahogy odafele igyekszünk, megpillantom Ellie- t Kint ül egy asztalnál. Nagyon csinos, alig tudom levenni róla a szemem: Sötétkék szoknya, fehér felső, bőrkabát és egy fekete magas sarkú van rajta.

 -Ugye mondtam, hogy lány. Barna hajú? Mi van a szőkékkel? – bök oldalba Louis. Nem válaszolok, csak sejtelmesen mosolygok. Odaérünk és Ellie mintha kicsit meglepődne, de utána ránk mosolyog. Két puszival üdvözlöm.

- Szia! Ő Louis a barátom. Ő pedig Ellie ő is a… barátom. – kezet fognak- Akkor együnk. Farkaséhes vagyok.

Leülünk és rendelünk. Ellie megtöri a csöndet:

-Mesélj magadról Louis.

Láttam Louis arcán, hogy el fogja viccelni a dolgot, csak várni kell. Bele is kezdett a mondókájába:

-Hát… és fiú vagyok. Decemberben születtem. Szeretek enni, szeretek inni. Most voltam fodrásznál. Van egy barátnőm Eleanor, és nem hordok zokni. Soha.

Ellien látszik, hogy elképedt, de veszi a lapot és nevetni kezd velem együtt. Úgy érzem jó embert hoztam magammal. Ő legalább vicces. Ha Zayn- t hoztam volna körülbelül kétpercenként nézegette volna magát egy kanálban, Liam nem is nyúlt volna a kanálhoz, Niall pedig még a mi kajánkat is felzabálta volna.

Tudod mit? Én is mesélek magamról. – mondja Ellie – Lány vagyok. Szeretem a macskákat. Én is decemberben születtem. Már régen voltam fodrásznál. Nincs, barátom viszont hordok zoknit. Ja, és amúgy tetszik a hajad… de Harry- é jobb. – teszi hozzá pimaszul mosolyogva.

-Ezt most megkaptad haver! – mondom neki.

-De az övé paróka és Kínában készült. Rajta van a cetlin. – fakadt ki Louis, de nem fojtja el a nevetését. Sértődöttséget tettet, de utána már mindannyian együtt nevetünk, viccelődünk. Lassan elérkezik az indulás ideje. Délután még vár ránk egy kis stúdiózás és még nem vásároltunk. Felnézek az égre. Ragyogóan kék, de a nap csak gyenge fénnyel simít végig rajtunk. Fázós emberek sietnek, hazafele de nem annyian, mint hétköznap. A levelek ropognak a lábuk alatt. Szinte már mind lehullott és egy nagy szín kavalkád az egész. Két-két puszival elköszönünk Ellie-től és beszállunk a kocsiba.

***Louis szemszöge***

Az óriás turmixommal és persze Harry-vel együtt beszállok a kocsiba. Elindulunk. Száguldunk az úton. Gondolkoztam kicsit a dolgokon és ez a lány, Ellie, bár a nevéről mindig az elefántok és az afrikai szafari jut eszembe, Harry lány megfelelője. Jól elvoltunk, kedves jó fej és érti a viccet. Már csak Niallnek kell szereznünk egy lányt aki sokat eszik csinos, beszédes és nem rángatja előtte úgy a mézesmadzagot mint Demi.

-Figyelj Harry, a barátnőd tök jó fej.

-Köszi de nem a barátnőm. - közben szomorúan az utat figyeli. Pedig mellettem nincs helye szomorúságnak.

-Még. - kacsintok rá - Tudod gondolkoztam és szerintem ő jó. Ne bánts meg.

-Nem állt szándékomban megbántani. - feleli erre.

-Azt mondtad, hogy nem a barátnőd de… ha mégis több lenne köztetek, ne szúrd el a dolgot hobbicsajozással, meztelenkedéssel, még ha elevenebbé tesz is. Komolyan mondom. Ő más, mint az Emma Ostilly lány. De róla ne is beszéljünk. Úgy érzem nem fog csalódást okozni, de cserébe te se okozz neki. - tényleg komolyan mondtam.

_Louis?

-Igen Harry?

-Szeretem őt csak az a baj hogy nem akarom elrontani őt. Úgy értem ott a sok rajongó és ha kitudódik… lehet hogy bántják. Ezt nem akarom. - mondja őszintén. Meg akarja védeni. Tudom milyen érzés. Velem és Eleanorral is ez volt. Tehát azt mondom neki:

-Végre. Normális lányt találtál. Szereted és gondolom ő is téged. Akkor meg megoldjátok. Hidd el. - ebben a pillanatban a kocsi ráhajt az út kátyús részére és nagyot dob rajtunk. A turmixom az ölembe folyik. A nadrágomról egyenesen az ülésre. A kis gyümölcs darabok egyenként potyognak a bőrülés alá.

-Úristen. - Harry döbbent hangon szól hozzám. - Te aztán tudod, hogy kell viccessé tenni egy drámai beszélgetést a szerelemről. - mondja és egy percig folyamatosan nevetünk. - De te takarítod ki.

-Oké.