***Ellie szemszöge***
- Mondd már meg ki volt az! - visította Annie és közben a könyökömnél fogva rángatott.
- Csak egy fiú. - mondtam miközben a zsebembe rejtettem a telefonom nehogy megkaparintsa. Jó rendben elmondtam neki de a számát csak nem adom neki oda. - Akiről meséltem.
- Óóó. - mondta rejtelmesen. - Hogy Ő. Remélem a randiról is mindent elmesélsz. Ja és amúgy még mindig nagyon ismerősnek tűnik de nem tudom honnan. Egyszerűen nem jövök rá.
- Jó,jó persze majd elmesélem. Különben is ez nem randi hanem baráti összejövetel. - mondtam.
- Aha, persze. Két barát egy fiú és egy lány... minden történet így kezdődik.- mondta majd rám kacsintott.
- Jajj ne gyere már megint az Alkonyattal. Tudom hogy arra gondolsz. És utoljára mondom ez a valóság és teljesen más. - dühöngtem és a Cd amit beraktunk (és amiről amúgy megfeledkeztünk) lejárt. A hasam abban a pillanatban egy hatalmasat kordult.
- Aki előbb leér az választhatja ki milyen pizzát rendeljünk! - kiáltottam Annie futás közben. Én meg rohantam utána de megelőzött.
- Úgy szeretnék egyszer én nyerni. - lihegtem mert nem bírom a futást. Miután megrendeltük a sonkás-sajtos-kukoricás pizzát, azon versengtünk hogy ki tud gusztustalanabb dolgot megenni úgy hogy nem lesz rosszul. Úgy érzem Annie győzött. Megint. Mert megevett egy penészes pizzaszeletet és semmi baja sem lett. Szerintem az ő gyomra minimum acélból van.
4. rész. , Találkozás
Az utolsó órám matek volt és még sosem izgultam ennyire. Nem, nem a matek miatt, bár nem megy igazán. Alig vártam hogy találkozhassak Harryvel. Már csak haza kellett mennem és felvenni a ruhát amit előkészítettem.
Remélem nem dobom ki a taccsot.
- Jövőhét szerdán dolgozatot írunk a négyzetgyök azonosságaiból és a feladatokból amiket vettünk. Most mehettek. - mondta felvidulva a tanár. Szerintem ő is örül hogy kiszabadult ebből a bolondokházából amit az emberek iskola néven emlegetnek. Szaladtam a szekrényemhez hogy kivegyem a táskám és a könyveim. Már a kapunkban álltam mikor a bátyám szaladt el mellettem:
- Hát te meg hova mész?
- Mi közöd hozzá? - igazán nem volt kedvem cseverészni vele. Már 3 óra volt.
- Akkor én sem mondom meg hova megyek. - mondta majd az almájába harapva elsétált. Én mondom egész igényesen volt felöltözve:
- Nem is kell. - dünnyögtem befelé menet.
Felszaladtam a szobámba és felöltöztem. Nem akarok egy önző önimádó disznó lenni de jól néztem ki:
Még maradt 10 percem. Fogtam a táskám, egy könyvet és leültem a házunk lépcsőjére olvasni. Alig telt el 5 perc, felharsant egy autó dudája. Egy BMW volt és Harry integetett az ablakából. Kinyitotta nekem az ajtót majd mikor beült 2 őuszit nyomot az arcomra.
- És hova megyünk? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Az titok - kacsintott rám. Mikor látta hogy a ruhám szélét gyűrögetem hozzátette: Nyugi jó lesz.
A szívem eszeveszettül dobogott. Hogy miért, Honnan tudjam? Lehet hogy azért mert a gyönyörű zöld szemei ugyanolyan éléneken,pajkosan csillogtak mint mikor először láttam vagy azért mert olyan elképesztően jó illata van. Azt hiszem mindkettő.
*** Harry szemszöge***
Odaértünk. Én kisegítettem az autóból. Iszonyúan csinos volt pedig egyszerűen, kényelmesen mégis csinosan öltözött fel. Egy kis étterembe vittem ahol talán egyszer voltam de jó helynek tűnt. Kinyitottam aki kovácsoltvas kaput ami talán a derekamig érhetett és beléptünk. Mikor elment előttem éreztem a parfümjének illatát. Édes mint ő. A hosszú sötétbarna hajával és a sötétbarna szemével, úgy néz ki mint egy királylány.
Leültünk majd rendeltünk.
- Imádom ezt a helyet. Olyan hangulatos - szólalt meg és láttam hogy csillog a szeme. Remélem a boldogságtól.
Miután megettük az ételt fizettem és visszaültünk az autóba. Végig beszéltük az utat. Viccelődtünk egyszer annyira nevettem hogy majdnem elütöttem egy gördeszkást.Csönd következett. Egy idő után megszólalt:
- Hé én nem erre lakom.
- Még nem végeztünk.- mondtam majd bekanyarodtam a....
*** Ellie szemszöge ***
- Vidámparkba. Vidámparkba hoztál? Remélem kapok vattacukrot és felülünk az óriáskerékre! - egészem belelkesültem.
- Az lesz az első dolgunk. - válaszolta. Lezárta a kocsi t és már indultunk is.
Az óriáskeréken ültünk és egy hatalmas vattacukrot ettünk. A kilátás csodálatos volt Harry meg kedves és ez volt életem egyik legszebb estéje. Be nem állt a szánk de én élveztem. Mikor leszálltunk az óriáskerékről egy céllövöldéhez vitt.
-Mindig is nyerni akartam egy ilyet valakinek. - mutatott a plüss állatokra. Pár perc sem telt bele és nyert nekem egy plüss pandát.
-Tessék. Neked adom.- és felém nyújtotta amit én szívesen le is fogadtam. Adtam neki egy puszit, úgy láttam örült neki.
- Várj, én is nyerek neked valamit. - mondtam. Éreztem hogy béna vagyok de a bácsi megsajnált és adott egy barbie- s kulcstartót.
- Háát... tessék. - nyomtam a kezébe röhögve. Rátette a kulcsaira.
- Ez igazán férfias. - mondta már ő is nevetve. Hazavitt. És egészen az ajtóig kísért... és megcsókolt. A számon. Nem az arcomon. A számon. Átölelte a derekamat és pár percig még ott álltunk a lemenő nap fényében. Elengedett majd a szemembe nézett:
- Köszönöm ezt a csodálatos napot. - mondta és mosolygott...szívdöglesztően.- Szia, majd hívlak.- hátrált, beült a kocsiba és elhajtott. Se szó se beszéd felszaladtam a szobámba, megfogtam az egyik párnám és beleordítottam. Nem tudtam elhinni...
*** Harry szemszöge***
Beültem a kocsimba. Ez a mai nap egyszerűen tökéletes volt. A vidámpark, a kulcstartó, a vacsora, Ellie...
Még a hideg is kirázott. Elindítottam az autót és egy idő múlva mikor megálltam egy piros lámpánál észrevettem hogy Ellie itt hagyta a kardigánját. Valahonnan zene szól... hallgatom és rájövök hogy a telefonom az.
Hé, holt vagy? - szólt bele Niall. - Mára beszéltük meg a pizzázást. Még Louis is előbb ideért pedig ő Franciaországban volt.
- Bocs csak találkozóm volt. - mondtam. Állj, Louis már hazaért? remélem nem veszett össze Eleanorral.
- Aha, biztos egy lánnyal. - mondta Niall "mostmegvagy" hangsúllyal.
- Miből gondolod?
- Harry már ismerlek. Nem tudsz átverni. Mindegy siess mert már éhen halok. És mi van ha leesik a vércukrom mert nem ettem, akár súlyos következményei is lehetnek... - hadarta.
- Nyugi, mindjárt ott vagyok. Hello. - már majdnem elnevettem magam. Megint jön a hülyeségeivel hogy ha nem eszik akkor elájul. Írországban vajon minden ember ennyit zabál?
Befordultam a sarkon, mentem pár száz métert és már ott is voltam. Leállítottam a kocsi t, fogtam a cuccaimat és Ellie kardigánját és elindultam befelé.Beléptem az ajtón.
-Hello mindenki! - alighogy tettem pár lépést Niall szaladt hozzám.
- Francba! Azt hitem megjött a pizza.- keseredett el.
- Mégis melyik az a pizzafutár akinek van kulcsa a házunkhoz? - érdeklődtem.
- Mit tudom én. - vont vállat.
Felmentem a szobámba. Lepakoltam. Gondoltam bemegyek a fürdőszobába amikor egyszer csak Louis bukkant fel egy növény mögül.
- Én a helyedbe nem mennék be fürtös. - figyelmeztetett.
- Miért?
- Figyeld. Zaaaayn! - ordította el magát.- Bent hagytad a fürdőben a zseléd meg a fésűd.
Megjelent Zayn benyitott és akkor... egy vödör víz borult a fejére.Bejött Liam és Niall is és mindannyian nevetni kezdtünk. Zayn megfordult és Louis felé indult:
- Úgy hallom valaki ölelést akar. - és és üldözőbe vette. Addig kergette míg mindketten csurom vizesek nem lettek. Csengettek. Ír barátunk mindenkit megelőzött.
- Pizzaaaaa!- egy perc múlva visszajött.- Liam van pénzed?
- Miért te a tiedet mire költötted?- nézett nagyot Liam. Mintha nem lett volna elég egyértelmű.
- Hát kajára. - válaszolta. Később behozta mind az 5 doboz pizzát és valami filmet kezdtünk nézni.
Nem emlékszem miről szólt mert gondolkodtam valamin, illetve valakin. Valaki az arcomhoz vágott egy szelet pizzát. Oldalra néztem és Niallt pillantottam meg.
- Egyél mert kihűl. Nem pazarlunk! - mondta majd neki látott. És én is. Így telt az este hátralévő része....(folyt. köv.)
