Merry Christmas,

Minden idetévedőnek, rendszeres olvasónak Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánok. Hamarosan felteszem az új részt hogy tudjatok mit olvasni:)

Cinty :)

http://loveishurtbutthebestfeeling.blogspot.hu/

Új BLOG, új rész:)) Nekem tetszik.Látogassátok!

5/2

Kristen Walden, de ki is ő?

     Kinyitottam a szemem. Percekig csak feküdtem az ágyamban és engedtem, hogy a gyenge őszi napfény az ablakon át az arcomat simogassa. Az óra reggel hetet mutat. Egyszerűen nem tudom rávenni magam hogy, elkezdjek készülődni. Ma is van iskola. Az oldalamra fordulok, és ismét becsukom a szemem, hogy tovább élvezhessem a pillanatot. Trappolást hallok. A szobám ajtaja kicsapódik. Egyetlen ember van, aki így üldözöl:

Jó reggelt! - üdvözöl a bátyám Ben - Mivel édesanyánk már elment dolgozni ezért rám hárul a feladat, hogy felébresszelek. Szóval ki az ágyból és kezdj, elkészülődni különben anya rajtam veri el a port, ha ma nem mész iskolába.

-Kecsegtető ajánlat, de nem. - morcos hangon szólok hozzá hátha elrettentem. Miért nem fetrenghetek egész nap és nézhetek rajzfilmeket?  Folytattam volna a gondolatmenetemet, de ekkor megcsörrent a telefonom. Valószínűleg Annie ment átállította a csengőhangom, mert a Little Mix - Wings szólt. Mire Ben felé fordultam is már a telefonomért nyúlt és felvette.

-Halló? - szólt bele - Ki az? Harry? Én Ben vagyo… - mondta volna, ha nem csavarom ki a kezéből a telefont. Lefogom a hangszórót:

-Ezt most miért kellett? Normális vagy?

-Én igen. - mondta a karját dörzsölgetve. -A te érdekedben is remélem, hogy ez nyolc napon belül gyógyuló sérülés. Ja és legalább felkeltél. Ha fél óra múlva elkészülsz, elviszlek kocsival. Igen Anniet is. - kisétált a szobából.

-Oké. - nyugtáztam szem forgatva. Tud ő kedves is lenni, ha akar. A következő szavakat már a telefonomhoz intéztem:- Szia, bocsi ez a bátyám volt. Hogy vagy?

-Kösz egész jól, tegnap egy egész doboz pizzát megettem, úgyhogy kicsit émelygek. Remélem neked jobban indult a reggeled. Nem is tudtam, hogy van egy bátyád. - szólt selymes hangon. Már három mondattal mosolyt varázsolt az arcomra.

-Igen van, és eléggé idegesítő tud lenni.

-Rá se ránts. Nekem nővérem van és mindig hozzá hasonlítottak. Tegyük hozzá hogy okos. Így elég nehéz volt. - elgondolkodóvá vált a hangja - Gemmával tulajdonképpen jóban voltunk. Hiányzik.

 -Tudod mit? Kölcsönadom a bátyám. Ha teszel rá egy parókát talán hasonlítani fog. Hogy-hogy hiányzik, hát nem együtt laktok? - próbáltam viccelődni mire nevetni kezdett.

-Hát. hagyjuk. Kösz, nem. - kiabálást hallok a háttérből. Egy férfi lehet. Talán az apukája. - Figyelj, most mennem kell majd később még hívlak. Szia.

*** Harry szemszöge ***

 -Hát. hagyjuk. Kösz, nem - mondtam. A stúdió hátsó bejáratánál álltam. Nyílik az ajtó:

 -Harry gyere. Vége a szünetnek. Sok dolgunk van még: Niallnek lesz egy interjúja utána meg mindenki megy a helyi rádió stúdiójába a Kristen Waldenes beszélgetésre.

- Mindjárt Paul. Figyelj, most mennem kell majd később még hívlak. Szia. - elköszöntünk egymástól és letettem Visszamegyek a stúdióba és teljes káosz fogad. Zayn-t a fodrász vette kezelésbe Niall valami kekszet eszik, Liam énekel, Louis pedig szokás szerint produkálja magát. Igazából azt szeretem az életemben, hogy elmegyek, valahova ahol tök normálisnak érzem magam utána meg visszajövök a fiúkhoz és megint „One Direction” leszek. Ez egy külön életforma. Mások nem érthetik. Még saját nyelvünk is van, mi találtuk ki. Paul szól, hogy hagyjuk, abba a hülyéskedést mire rögtön összeszedjük magunkat és befejezzük az I would és a Kiss you feléneklését. Igazából nem is figyelek, oda mi történik körülöttem. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a Hits rádiónál ülünk és Zayn az arcomat piszkálja.

 -Harry, ne bambulj. Kezdünk.

    Egy egész csinos lány jön be az ajtón. Zöld szemei virítanak, hullámos szőke haja csillog a lámpák kevéske fényében. Csinosan van felöltözve és tényleg egész szép, de a mini ruhája talán kicsit keveset takar. A magas sarkúja meg körülbelül 12 centi lehet. Kicsit Taylor Swift és Emma Ostilly keverékére emlékeztet. Rossz emlékek. Elkezdjük a műsort, szólnak, hogy figyeljünk.  Fél óra múlva a végéhez közeledünk. Az a lány Kriston a beszélgetés alatt végig a tekintetemet kereste. Próbáltam nem oda figyelni. Vonzotta a tekintetem. Na, jó, most állja le Harry Edward Styles. Te szeretsz valakit. Akkor meg embereled meg magad és viselkedj végre rendesen. Különben is, Emma ugyanilyen volt: szőke, zöld szemű és hazudott. Nem ez kell neked Harry. Összeszedtem magam. A műsorvezető azt kérdezi, mit tanácsolnánk egy feltörekvő énekesnek. Zayn, Niall és Liam mind elmondja a tanácsát és sok sikert kívánnak. Louis-n a sor. Kristenre néz, majd rám és azt mondja:

Azt tanácsolom, hogy ne szúrja el. - ezt a mondatot síri csönd követ. A műsorvezető megérti, hogy itt nem lesz folytatás.

 -Köszönöm, hogy itt voltatok One Direction és Kristen. További szép napot kívánok nektek és a hallgatóknak. Öt perc múlva időjárás jelentés addig is hallgassanak minket és Taylor Swift-től a Never Getting Back Together-t. - megnyom egy gombot és elindul a szám. -Kösz srácok jók voltatok. - mondja.

    Louis nekem szánta azt a mondatot. Érzem. Tudom. Utána megyek:

 -Bocsi, de én nem flörtöltem azzal a csajjal.

 -Tőlem ne kérj bocsánatot. - mondja és továbbmegy. Legszívesebben arcul csapnám magam.

     Nagy nehezen összekészülődünk és kilépünk a friss őszies levegőre. A Nap ragyogóan süt. Ez kicsit kitisztítja a fejem. Kontrollálnom kell az érzéseim, nem hagyhatom, hogy minden lány, aki szembe jön, kikezdhessen velem. Nekem van barátnőm, Ellie. Vagyis igyekszem, hogy az legyen. Alig tettem pár lépést, valaki a nevemet kiabálja. Kristen az, mosolyogva beszél hozzám:

-Jók voltatok és kösz a jó tanácsokat - hátradobja a haját - Na, jó, az, aki az utolsót mondta kicsit fura volt. Tessék itt a számom. - papír cetlit nyújt felém. Megköszörülöm a torkom:

 -Nekem van barátnőm, bocs. - fogom magam és ott hagyom. Kicsit fellélegzek. Louis mindent látott és hallott az arckifejezéséből ítélve. Rám néz és mosolyogva bólogat.

***Ellie szemszöge***

-Szia. - olyan szélesen mosolyogtam, hogy elzsibbadt a szám. Ha ezt látta volna, biztosan azt hinné, valami bajom van. Az óra számlapja negyed nyolcat mutat. Benézek a szekrényembe aztán ki az ablakon. Egész szép az idő, úgyhogy még kabát sem kell. Fekete szűk farmert, fekete pólót és egy koptatott farmerdzsekit veszek fel és már kész is vagyok. Ja, igen a cipő. Felkapom a piros Converse tornacipőm. Ben már lennt toporzékol:

-Na, végre. Annie hol van?

-Fogalmam sincs. - rezeg a telefonom. Annie az: Lázas lettem. Ma nem megyek. Holnap mesélj. xoxo -A. -írta. - Beteg, nem jön. Várj, még nem ettem.

-Siess! - mondja az csuklójára pillantva a bátyám, merthogy nincs rajta óra. Igen, ő eléggé furcsa. De mindegy. Bemegyek a konyhába, bekapcsolom a rádiót és valami egész jó szám megy. Közben előveszem a tálat, a gabonapelyhet, a tejet és enni kezdek.

-Most Kristen Waldentől a Party all night-ot hallották. Ne feledjék ma Kristen és az One Direction lesz a vendégünk. Következzenek a fél nyolcas hírek. - harsogta a rádiós műsorvezető. Nem is rossz ez a csaj, csak nekem ez túl, hogy is mondjam mű/sablon zene. Az a fajta, amit megírnak, populárissá tesznek és odadobnak egy még be nem futott énekesnek, aki így tesz szert egy kis hírnévre.

-Indulok! - zökkentett ki Ben. Az autó motorja felbőgött. Bekanalaztam a maradékot, lekapcsoltam a rádiót és táskával a vállamon mentem a bátyám után. Beültem a szürke BMW-be, amiben éppen Carly Rae Jepsen ft. Owl City - Good Time szólt. Ez egy igencsak átlagos reggel volt, de remélem Carlynak igaza lesz és egy jó nap a mai.

Új blog a láthatáron. A főszereplő Niall.

Kedves Olvasók,

Írtam egy különleges részt a főszereplőkkel, (Ellie és Harry) hogy miközben csokit esztek vagy egy hideg és unalmas napon legyen mit olvasnotok. Remélem tetszik amit írok és továbbra is olvassátok a blogomat. Bár jobban örülnék ha kommenteket is írnátok, így is boldog vagyok.Ezúton szeretném megköszönni hogy hűségesek voltatok hozzám.

Köszönök mindent,

Cinty  :)

***Különleges Mikulás napi Rész***

    Szakadt a hó. Csodás pelyhekben hullott alá az égi áldás. Hideg szél kap a hajamba. Becsukom a szemem és élvezem a pillanatot. A hókristályok végig simítják az arcom, valamelyik elolvad, valamelyik tovább siklik és egy hatalmas fehér kupacban állapodik meg. A szürke felhők takaróként borítják be a várost, sőt talán az országot is. Az egyedüli szín a vakító fehér mellett a fenyők zöld tűlevelei. A tiszta csöndben hallom, ahogy ropog a hó. A hátam mögé nézek. Igen, hát persze hogy ő az, a lábai nyomot hagytak a havon.

    Sosem gondoltam volna, hogy utánam jön azok után, amit mondtam, amit ő mondott. A múltban túl sok dolog történt, még emlékezni is nehéz. Rám néz és várja a következő lépésemet. Bár emlékszem a sírással, fájdalommal és a kikényszerített boldogsággal töltött hosszú időre. A bántó szavak, amiket egymás fejéhez vágtunk, egy pillanat alatt köddé válnak. Egy életnek tűnik. Könnyűnek, üresnek érzem a lelkem. Egy percig némán állunk. Arcát kicsípte a hideg idő, haját pedig ide-oda fújja a szél. Göndör tincsei a szokásosnál is göndörebbek. Rám várnak. Kezeit zsebre tette, kabátját pedig tekintélyes hóréteg borítja. Miért vár rám? Bármit és bárkit megkaphatna a világon. Egy szavára ezer meg ezer nő ugrik, mégis én, kellek neki különben nem jött volna utánam. Becsukom a szemem. Életem ösvényén két út van, amelyek közül választhatok: az egyik, hogy megfordulok és elfutok előle egyenest az erdőbe, de akkor már soha többé nem találkozunk. Lehetetlennek tűnik, nem lennék rá képes.  Maradt a másik: az első lépés, amit megteszek, azt mind a valóságban mind a gondolataimban megteszem. Újra megtöltöm a szívem boldogsággal.

    Futni kezdek, mint egy eszelős, mire odaérek, már a levegőt kapkodom és a jéghideg levegőtől iszonyúan szúr a tüdőm. Hópelyhek és a hideg szél együttese marják az arcom. A nyakába ugrok és az örökké valóságig ölelem. Utána úgy csókol, meg mintha először csókolna. Tudom, hogy közhelyes, de úgy érzem magam mintha és lennék Bella és ő lenne az én Edwardom. Homlokát az enyémhez érinti, és a szemembe néz:

- Szenvedtem, mint Louis mikor zoknit kényszerítenek rá. Ne nevess. Komolyan mondom. Eddig egyetlen dolgot szerettem volna: azt tenni, amihez értek és szeretem csinálni, azaz énekelni és utazni. De egy dolgot jobban szeretek még ezeknél a dolgoknál is, és ne sértődj meg, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt az utat választom: téged. Ezt még a menedzserek sem tilthatják meg. Akármivel jár is, vállalom a büntetést.

-Most én jövök. Bocs mindenért, amiket akkor mondta… - kezdtem, de közbe vágott.

-Csak félreértések sorozata volt. Hagyjuk a múltat. Csináljuk azt, ami boldoggá tesz. - mondja ezt, közben pedig észveszejtően mosolyog. Pont úgy, mint mikor először találkoztunk. Eddig is éreztem, hogy fontos számomra, hogy a sorsunk egymáshoz tapadt, mint a keksz két fele de csak most értettem meg mi is ez.

    Magammal húzom a kezénél fogva. Bemegyünk a házba és a kandalló előtt együtt olvasztjuk ki jéggé fagyott tagjainkat. Ha egy nyálas filmben lennénk, akkor biztos valami szívhez szóló zene szólna, mint a Birdy - Skinny love vagy Demi Lovato - Fix my heart. Sosem néztem meg más romantikus filmet csak a Titanic-t de azt sem értettem egészen idáig. A szerelmedért bármit megtennél, ha komoly az ügy. Lásd Harry több száz kilométert utazott miattam és kihagyott egy koncertet és én nagyon örülök, hogy miattam megtette. Forró csokit nyom a kezembe, amit pillanatokon belül meg is iszok. Gondolkodom. Nem vagyok túl jó matekból, de egyet tudok: Harry + Én = boldogság. Ennek mind neve is van: szerelem.

5/1, Vicces

***Harry szemszöge***

  Telefonrezgésre ébredek. Zihálva veszem a levegőt, a takaróm a földön. Tegnap nem húztam be rendesen a függönyt és most ébresztőként a szemembe világít. Percekig alig látok valamit.

  Szörnyű álmom volt: Céltalanul az utcán járkálok. Csontig hatoló hideg van, átfagytam és fáradt vagyok. A Hold kevéske fénye épphogy csak megvilágítja az üresnek tűnő várost. Utána a kocsimban ülök és egy fekete magas sarkú van az anyósülésen. Csend honol. Sehol semmi zaj. Horror filmbe illő ez a hangulat. Valaki kopogtat az ablakon. Odanézek. Senki sincs ott. Kiszállok. A sötét utcán szintén nincs, senki mégis futni kezdek mikor egy árnyékot látok az utcasarkon. Valaki előlem fut. Én követem. Eltűnik. A fél várost bejárom, kétségbeesetten keresem. Az utcák összemosódnak a szemem előtt. Hideg szél tép a hajamba. A könnyeim égetik az arcom, a tüdőm pedig kegyetlenül szúr. Lerogyok a földre. A hideg tovább marja az arcom. Egy elhagyatott vidámparkban találom magam.

-Miért? – suttogja egy borzalmas, rekedt hang. Louis a semmiből tűnik fel. Megáll előttem, rám néz, de nem nyújtja a kezét, hogy segítsen felállni csak azt, mondja:

-Ezt elszúrtad.

Ezután ébredtem fel. Nem akarok többet ilyet álmodni. Megnézem az SMS –t: Ha van, kedved reggelizhetünk együtt ott ahol múltkor ettünk. – Ellie. Elmosolyodok. Legalább elfelejthetem a rémálmom. Visszaírtam: Oké, találkozzunk 9-kor. – H. 

  Felállok és az ajtó felé indulok mire valaki rám csapja.

-Bocsi Harry. Egyben vagy? – kérdezte egy hang. Igen, hát persze hogy Louis az. – Azt hittem még nem keltél fel.

-De. – morgom. - Ébren vagyok. Valami nagyon furcsát álmodtam. – mondom és elmesélem neki az egészet.

-Érdekes. Végülis én mindig kimondom, amit gondolok, ahogyan most is: A barátom vagy. Szeretlek, is mint egy barátot, de azt még jobban szeretném, ha felöltöznél, mert a bokszer sajnos nem takar túl sokat. Ja, és siess, mert mindjárt indulunk.

-Először is: így elevenebbnek érzem magam. – Louis furcsa nézését látva hozzáteszem – Te ezt nem értheted. És másodszor: Hova megyünk?

Vasárnap van. Megígérted, hogy elmegyünk és vásárolni. A kocsim még mindig szervizben és azt mondtad elviszel.

Teljesen kiment a fejemből, úgyhogy csak annyit mondok: -Várj öt percet. Ugye nem baj ha előtte beugrunk valahova és reggelizünk egyet. Bemutatnám egy barátom.

-Vagy inkább barátnőd? Jó, de a részleteket később. Most öltözz! – eltakarja a szemét és kimegy. Úgy döntöttem, hogy egy fehér pólót, fekete farmert és egy bőrkabátot veszek fel. Valami cipőt is keresek és kész is vagyok. A kocsiba ülve semleges témákról beszélgetünk. Leparkolok az étteremtől nem messze. Ahogy odafele igyekszünk, megpillantom Ellie- t Kint ül egy asztalnál. Nagyon csinos, alig tudom levenni róla a szemem: Sötétkék szoknya, fehér felső, bőrkabát és egy fekete magas sarkú van rajta.

 -Ugye mondtam, hogy lány. Barna hajú? Mi van a szőkékkel? – bök oldalba Louis. Nem válaszolok, csak sejtelmesen mosolygok. Odaérünk és Ellie mintha kicsit meglepődne, de utána ránk mosolyog. Két puszival üdvözlöm.

- Szia! Ő Louis a barátom. Ő pedig Ellie ő is a… barátom. – kezet fognak- Akkor együnk. Farkaséhes vagyok.

Leülünk és rendelünk. Ellie megtöri a csöndet:

-Mesélj magadról Louis.

Láttam Louis arcán, hogy el fogja viccelni a dolgot, csak várni kell. Bele is kezdett a mondókájába:

-Hát… és fiú vagyok. Decemberben születtem. Szeretek enni, szeretek inni. Most voltam fodrásznál. Van egy barátnőm Eleanor, és nem hordok zokni. Soha.

Ellien látszik, hogy elképedt, de veszi a lapot és nevetni kezd velem együtt. Úgy érzem jó embert hoztam magammal. Ő legalább vicces. Ha Zayn- t hoztam volna körülbelül kétpercenként nézegette volna magát egy kanálban, Liam nem is nyúlt volna a kanálhoz, Niall pedig még a mi kajánkat is felzabálta volna.

Tudod mit? Én is mesélek magamról. – mondja Ellie – Lány vagyok. Szeretem a macskákat. Én is decemberben születtem. Már régen voltam fodrásznál. Nincs, barátom viszont hordok zoknit. Ja, és amúgy tetszik a hajad… de Harry- é jobb. – teszi hozzá pimaszul mosolyogva.

-Ezt most megkaptad haver! – mondom neki.

-De az övé paróka és Kínában készült. Rajta van a cetlin. – fakadt ki Louis, de nem fojtja el a nevetését. Sértődöttséget tettet, de utána már mindannyian együtt nevetünk, viccelődünk. Lassan elérkezik az indulás ideje. Délután még vár ránk egy kis stúdiózás és még nem vásároltunk. Felnézek az égre. Ragyogóan kék, de a nap csak gyenge fénnyel simít végig rajtunk. Fázós emberek sietnek, hazafele de nem annyian, mint hétköznap. A levelek ropognak a lábuk alatt. Szinte már mind lehullott és egy nagy szín kavalkád az egész. Két-két puszival elköszönünk Ellie-től és beszállunk a kocsiba.

***Louis szemszöge***

Az óriás turmixommal és persze Harry-vel együtt beszállok a kocsiba. Elindulunk. Száguldunk az úton. Gondolkoztam kicsit a dolgokon és ez a lány, Ellie, bár a nevéről mindig az elefántok és az afrikai szafari jut eszembe, Harry lány megfelelője. Jól elvoltunk, kedves jó fej és érti a viccet. Már csak Niallnek kell szereznünk egy lányt aki sokat eszik csinos, beszédes és nem rángatja előtte úgy a mézesmadzagot mint Demi.

-Figyelj Harry, a barátnőd tök jó fej.

-Köszi de nem a barátnőm. - közben szomorúan az utat figyeli. Pedig mellettem nincs helye szomorúságnak.

-Még. - kacsintok rá - Tudod gondolkoztam és szerintem ő jó. Ne bánts meg.

-Nem állt szándékomban megbántani. - feleli erre.

-Azt mondtad, hogy nem a barátnőd de… ha mégis több lenne köztetek, ne szúrd el a dolgot hobbicsajozással, meztelenkedéssel, még ha elevenebbé tesz is. Komolyan mondom. Ő más, mint az Emma Ostilly lány. De róla ne is beszéljünk. Úgy érzem nem fog csalódást okozni, de cserébe te se okozz neki. - tényleg komolyan mondtam.

_Louis?

-Igen Harry?

-Szeretem őt csak az a baj hogy nem akarom elrontani őt. Úgy értem ott a sok rajongó és ha kitudódik… lehet hogy bántják. Ezt nem akarom. - mondja őszintén. Meg akarja védeni. Tudom milyen érzés. Velem és Eleanorral is ez volt. Tehát azt mondom neki:

-Végre. Normális lányt találtál. Szereted és gondolom ő is téged. Akkor meg megoldjátok. Hidd el. - ebben a pillanatban a kocsi ráhajt az út kátyús részére és nagyot dob rajtunk. A turmixom az ölembe folyik. A nadrágomról egyenesen az ülésre. A kis gyümölcs darabok egyenként potyognak a bőrülés alá.

-Úristen. - Harry döbbent hangon szól hozzám. - Te aztán tudod, hogy kell viccessé tenni egy drámai beszélgetést a szerelemről. - mondja és egy percig folyamatosan nevetünk. - De te takarítod ki.

-Oké.

***Ellie szemszöge***

- Mondd már meg ki volt az! - visította Annie és közben a könyökömnél fogva rángatott.

- Csak egy fiú. - mondtam miközben a zsebembe rejtettem a telefonom nehogy megkaparintsa. Jó rendben elmondtam neki de a számát csak nem adom neki oda. - Akiről meséltem.

- Óóó. - mondta rejtelmesen. - Hogy Ő. Remélem a randiról is mindent elmesélsz. Ja és amúgy még mindig nagyon ismerősnek tűnik de nem tudom honnan. Egyszerűen nem jövök rá.

- Jó,jó persze majd elmesélem. Különben is ez nem randi hanem baráti összejövetel. - mondtam.

- Aha, persze. Két barát egy fiú és egy lány... minden történet így kezdődik.- mondta majd rám kacsintott.

- Jajj ne gyere már megint az Alkonyattal. Tudom hogy arra gondolsz. És utoljára mondom ez a valóság és teljesen más. - dühöngtem és a Cd amit beraktunk  (és amiről amúgy megfeledkeztünk) lejárt. A hasam abban a pillanatban egy hatalmasat kordult.

- Aki előbb leér az választhatja ki milyen pizzát rendeljünk! - kiáltottam Annie futás közben. Én meg rohantam utána de megelőzött.

- Úgy szeretnék egyszer én nyerni. - lihegtem mert nem bírom a futást. Miután megrendeltük a sonkás-sajtos-kukoricás pizzát, azon versengtünk hogy ki tud gusztustalanabb dolgot megenni úgy hogy nem lesz rosszul. Úgy érzem Annie győzött. Megint. Mert megevett egy penészes pizzaszeletet és semmi baja sem lett. Szerintem az ő gyomra minimum acélból van.

4. rész. , Találkozás

Az utolsó órám matek volt és még sosem izgultam ennyire. Nem, nem a matek miatt, bár nem megy igazán. Alig vártam hogy találkozhassak Harryvel. Már csak haza kellett mennem és felvenni a ruhát amit előkészítettem.

Remélem nem dobom ki a taccsot. 

- Jövőhét szerdán dolgozatot írunk a négyzetgyök azonosságaiból és a feladatokból amiket vettünk. Most mehettek. - mondta felvidulva a tanár. Szerintem ő is örül hogy kiszabadult ebből a bolondokházából amit az emberek iskola néven emlegetnek. Szaladtam a szekrényemhez hogy kivegyem a táskám és a könyveim. Már a kapunkban álltam mikor a bátyám szaladt el mellettem:

- Hát te meg hova mész?

- Mi közöd hozzá? - igazán nem volt kedvem cseverészni vele. Már 3 óra volt.

- Akkor én sem mondom meg hova megyek. - mondta majd az almájába harapva elsétált. Én mondom egész igényesen volt felöltözve:

- Nem is kell. - dünnyögtem befelé menet.

 Felszaladtam a szobámba és felöltöztem. Nem akarok egy önző önimádó disznó lenni de jól néztem ki:

Még maradt 10 percem. Fogtam a táskám, egy könyvet  és leültem a házunk lépcsőjére olvasni. Alig telt el 5 perc, felharsant egy autó dudája. Egy BMW volt és Harry integetett az ablakából. Kinyitotta nekem az ajtót majd mikor beült 2 őuszit nyomot az arcomra.

- És hova megyünk? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Az titok - kacsintott rám. Mikor látta hogy a ruhám szélét gyűrögetem hozzátette: Nyugi jó lesz.

A szívem eszeveszettül dobogott. Hogy miért, Honnan tudjam? Lehet hogy azért mert a gyönyörű zöld szemei ugyanolyan éléneken,pajkosan csillogtak mint mikor először láttam vagy azért mert olyan elképesztően jó illata van. Azt hiszem mindkettő.

*** Harry szemszöge***

Odaértünk. Én kisegítettem az autóból. Iszonyúan csinos volt pedig egyszerűen, kényelmesen mégis csinosan öltözött fel. Egy kis étterembe vittem ahol talán egyszer voltam de jó helynek tűnt. Kinyitottam aki kovácsoltvas kaput ami talán a derekamig érhetett és beléptünk. Mikor elment előttem éreztem a parfümjének illatát. Édes mint ő. A hosszú sötétbarna hajával és a sötétbarna szemével, úgy néz ki mint egy királylány.

Leültünk majd rendeltünk.

- Imádom ezt a helyet. Olyan hangulatos - szólalt meg és láttam hogy csillog a szeme. Remélem a boldogságtól.

Miután megettük az ételt fizettem és visszaültünk az autóba. Végig beszéltük az utat. Viccelődtünk egyszer annyira nevettem hogy majdnem elütöttem egy gördeszkást.Csönd következett. Egy idő után megszólalt:

- Hé én nem erre lakom.

- Még nem végeztünk.- mondtam majd bekanyarodtam a....

*** Ellie szemszöge ***

- Vidámparkba. Vidámparkba hoztál? Remélem kapok vattacukrot és felülünk az óriáskerékre! - egészem belelkesültem.

- Az lesz az első dolgunk. - válaszolta. Lezárta a kocsi t és már indultunk is.

Az óriáskeréken ültünk és egy hatalmas vattacukrot ettünk. A kilátás csodálatos volt Harry meg kedves és ez volt életem egyik legszebb estéje. Be nem állt a szánk de én élveztem. Mikor leszálltunk az óriáskerékről egy céllövöldéhez vitt.

-Mindig is nyerni akartam egy ilyet valakinek. - mutatott a plüss állatokra. Pár perc sem telt bele és nyert nekem egy plüss pandát. 

-Tessék. Neked adom.- és felém nyújtotta amit én szívesen le is fogadtam. Adtam neki egy puszit, úgy láttam örült neki. 

- Várj, én is nyerek neked valamit. - mondtam. Éreztem hogy béna vagyok de a bácsi megsajnált és adott egy barbie- s  kulcstartót.

- Háát... tessék. - nyomtam a kezébe röhögve. Rátette a kulcsaira.

- Ez igazán férfias. - mondta már ő is nevetve. Hazavitt. És egészen az ajtóig kísért... és megcsókolt. A számon. Nem az arcomon. A számon. Átölelte a derekamat és pár percig még ott álltunk a lemenő nap fényében. Elengedett majd a szemembe nézett:

- Köszönöm ezt a csodálatos napot. - mondta és mosolygott...szívdöglesztően.- Szia, majd hívlak.- hátrált, beült a kocsiba és elhajtott. Se szó se beszéd felszaladtam a szobámba, megfogtam az egyik párnám és beleordítottam. Nem tudtam elhinni...

*** Harry szemszöge***

Beültem a kocsimba. Ez a mai nap egyszerűen tökéletes volt. A vidámpark, a kulcstartó, a vacsora, Ellie...

Még a hideg is kirázott. Elindítottam az autót és egy idő múlva mikor megálltam egy piros lámpánál észrevettem hogy Ellie itt hagyta a kardigánját. Valahonnan zene szól... hallgatom és rájövök hogy a telefonom az.

Hé, holt vagy? - szólt bele Niall. - Mára beszéltük meg a pizzázást. Még Louis is előbb ideért pedig ő Franciaországban volt.

- Bocs csak találkozóm volt. - mondtam. Állj, Louis már hazaért? remélem nem veszett össze Eleanorral. 

- Aha, biztos egy lánnyal. - mondta Niall "mostmegvagy" hangsúllyal. 

- Miből gondolod?

- Harry már ismerlek. Nem tudsz átverni. Mindegy siess mert már éhen halok. És mi van ha leesik a vércukrom mert nem ettem, akár súlyos következményei is lehetnek... - hadarta.

- Nyugi, mindjárt ott vagyok. Hello. - már majdnem elnevettem magam. Megint jön a hülyeségeivel hogy ha nem eszik akkor elájul. Írországban vajon minden ember ennyit zabál?

Befordultam a sarkon, mentem pár száz métert és már ott is voltam. Leállítottam a kocsi t, fogtam a cuccaimat és Ellie kardigánját és elindultam befelé.Beléptem az ajtón.

-Hello mindenki! - alighogy tettem pár lépést Niall szaladt hozzám.

- Francba! Azt hitem megjött a pizza.- keseredett el.

- Mégis melyik az a pizzafutár akinek van kulcsa a házunkhoz? - érdeklődtem.

- Mit tudom én. - vont vállat.

Felmentem a szobámba. Lepakoltam. Gondoltam bemegyek a fürdőszobába amikor egyszer csak Louis bukkant fel egy növény mögül.

- Én a helyedbe nem mennék be fürtös. - figyelmeztetett.

- Miért?

- Figyeld. Zaaaayn! - ordította el magát.- Bent hagytad a fürdőben a zseléd meg a fésűd.

Megjelent Zayn benyitott és akkor... egy vödör víz borult a fejére.Bejött Liam és Niall is és mindannyian nevetni kezdtünk. Zayn megfordult és Louis felé indult:

- Úgy hallom valaki ölelést akar. - és és üldözőbe vette. Addig kergette míg mindketten csurom vizesek nem lettek. Csengettek. Ír barátunk mindenkit megelőzött.

- Pizzaaaaa!- egy perc múlva visszajött.- Liam van pénzed?

- Miért te a tiedet mire költötted?-  nézett nagyot Liam. Mintha nem lett volna elég egyértelmű.

- Hát kajára. - válaszolta. Később behozta mind az 5 doboz pizzát és valami filmet kezdtünk nézni.

Nem emlékszem miről szólt mert gondolkodtam valamin, illetve valakin. Valaki az arcomhoz vágott egy szelet pizzát. Oldalra néztem és Niallt pillantottam meg.

- Egyél mert kihűl. Nem pazarlunk! - mondta majd neki látott. És én is. Így telt az este hátralévő része....(folyt. köv.)