5/2

Kristen Walden, de ki is ő?

     Kinyitottam a szemem. Percekig csak feküdtem az ágyamban és engedtem, hogy a gyenge őszi napfény az ablakon át az arcomat simogassa. Az óra reggel hetet mutat. Egyszerűen nem tudom rávenni magam hogy, elkezdjek készülődni. Ma is van iskola. Az oldalamra fordulok, és ismét becsukom a szemem, hogy tovább élvezhessem a pillanatot. Trappolást hallok. A szobám ajtaja kicsapódik. Egyetlen ember van, aki így üldözöl:

Jó reggelt! - üdvözöl a bátyám Ben - Mivel édesanyánk már elment dolgozni ezért rám hárul a feladat, hogy felébresszelek. Szóval ki az ágyból és kezdj, elkészülődni különben anya rajtam veri el a port, ha ma nem mész iskolába.

-Kecsegtető ajánlat, de nem. - morcos hangon szólok hozzá hátha elrettentem. Miért nem fetrenghetek egész nap és nézhetek rajzfilmeket?  Folytattam volna a gondolatmenetemet, de ekkor megcsörrent a telefonom. Valószínűleg Annie ment átállította a csengőhangom, mert a Little Mix - Wings szólt. Mire Ben felé fordultam is már a telefonomért nyúlt és felvette.

-Halló? - szólt bele - Ki az? Harry? Én Ben vagyo… - mondta volna, ha nem csavarom ki a kezéből a telefont. Lefogom a hangszórót:

-Ezt most miért kellett? Normális vagy?

-Én igen. - mondta a karját dörzsölgetve. -A te érdekedben is remélem, hogy ez nyolc napon belül gyógyuló sérülés. Ja és legalább felkeltél. Ha fél óra múlva elkészülsz, elviszlek kocsival. Igen Anniet is. - kisétált a szobából.

-Oké. - nyugtáztam szem forgatva. Tud ő kedves is lenni, ha akar. A következő szavakat már a telefonomhoz intéztem:- Szia, bocsi ez a bátyám volt. Hogy vagy?

-Kösz egész jól, tegnap egy egész doboz pizzát megettem, úgyhogy kicsit émelygek. Remélem neked jobban indult a reggeled. Nem is tudtam, hogy van egy bátyád. - szólt selymes hangon. Már három mondattal mosolyt varázsolt az arcomra.

-Igen van, és eléggé idegesítő tud lenni.

-Rá se ránts. Nekem nővérem van és mindig hozzá hasonlítottak. Tegyük hozzá hogy okos. Így elég nehéz volt. - elgondolkodóvá vált a hangja - Gemmával tulajdonképpen jóban voltunk. Hiányzik.

 -Tudod mit? Kölcsönadom a bátyám. Ha teszel rá egy parókát talán hasonlítani fog. Hogy-hogy hiányzik, hát nem együtt laktok? - próbáltam viccelődni mire nevetni kezdett.

-Hát. hagyjuk. Kösz, nem. - kiabálást hallok a háttérből. Egy férfi lehet. Talán az apukája. - Figyelj, most mennem kell majd később még hívlak. Szia.

*** Harry szemszöge ***

 -Hát. hagyjuk. Kösz, nem - mondtam. A stúdió hátsó bejáratánál álltam. Nyílik az ajtó:

 -Harry gyere. Vége a szünetnek. Sok dolgunk van még: Niallnek lesz egy interjúja utána meg mindenki megy a helyi rádió stúdiójába a Kristen Waldenes beszélgetésre.

- Mindjárt Paul. Figyelj, most mennem kell majd később még hívlak. Szia. - elköszöntünk egymástól és letettem Visszamegyek a stúdióba és teljes káosz fogad. Zayn-t a fodrász vette kezelésbe Niall valami kekszet eszik, Liam énekel, Louis pedig szokás szerint produkálja magát. Igazából azt szeretem az életemben, hogy elmegyek, valahova ahol tök normálisnak érzem magam utána meg visszajövök a fiúkhoz és megint „One Direction” leszek. Ez egy külön életforma. Mások nem érthetik. Még saját nyelvünk is van, mi találtuk ki. Paul szól, hogy hagyjuk, abba a hülyéskedést mire rögtön összeszedjük magunkat és befejezzük az I would és a Kiss you feléneklését. Igazából nem is figyelek, oda mi történik körülöttem. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a Hits rádiónál ülünk és Zayn az arcomat piszkálja.

 -Harry, ne bambulj. Kezdünk.

    Egy egész csinos lány jön be az ajtón. Zöld szemei virítanak, hullámos szőke haja csillog a lámpák kevéske fényében. Csinosan van felöltözve és tényleg egész szép, de a mini ruhája talán kicsit keveset takar. A magas sarkúja meg körülbelül 12 centi lehet. Kicsit Taylor Swift és Emma Ostilly keverékére emlékeztet. Rossz emlékek. Elkezdjük a műsort, szólnak, hogy figyeljünk.  Fél óra múlva a végéhez közeledünk. Az a lány Kriston a beszélgetés alatt végig a tekintetemet kereste. Próbáltam nem oda figyelni. Vonzotta a tekintetem. Na, jó, most állja le Harry Edward Styles. Te szeretsz valakit. Akkor meg embereled meg magad és viselkedj végre rendesen. Különben is, Emma ugyanilyen volt: szőke, zöld szemű és hazudott. Nem ez kell neked Harry. Összeszedtem magam. A műsorvezető azt kérdezi, mit tanácsolnánk egy feltörekvő énekesnek. Zayn, Niall és Liam mind elmondja a tanácsát és sok sikert kívánnak. Louis-n a sor. Kristenre néz, majd rám és azt mondja:

Azt tanácsolom, hogy ne szúrja el. - ezt a mondatot síri csönd követ. A műsorvezető megérti, hogy itt nem lesz folytatás.

 -Köszönöm, hogy itt voltatok One Direction és Kristen. További szép napot kívánok nektek és a hallgatóknak. Öt perc múlva időjárás jelentés addig is hallgassanak minket és Taylor Swift-től a Never Getting Back Together-t. - megnyom egy gombot és elindul a szám. -Kösz srácok jók voltatok. - mondja.

    Louis nekem szánta azt a mondatot. Érzem. Tudom. Utána megyek:

 -Bocsi, de én nem flörtöltem azzal a csajjal.

 -Tőlem ne kérj bocsánatot. - mondja és továbbmegy. Legszívesebben arcul csapnám magam.

     Nagy nehezen összekészülődünk és kilépünk a friss őszies levegőre. A Nap ragyogóan süt. Ez kicsit kitisztítja a fejem. Kontrollálnom kell az érzéseim, nem hagyhatom, hogy minden lány, aki szembe jön, kikezdhessen velem. Nekem van barátnőm, Ellie. Vagyis igyekszem, hogy az legyen. Alig tettem pár lépést, valaki a nevemet kiabálja. Kristen az, mosolyogva beszél hozzám:

-Jók voltatok és kösz a jó tanácsokat - hátradobja a haját - Na, jó, az, aki az utolsót mondta kicsit fura volt. Tessék itt a számom. - papír cetlit nyújt felém. Megköszörülöm a torkom:

 -Nekem van barátnőm, bocs. - fogom magam és ott hagyom. Kicsit fellélegzek. Louis mindent látott és hallott az arckifejezéséből ítélve. Rám néz és mosolyogva bólogat.

***Ellie szemszöge***

-Szia. - olyan szélesen mosolyogtam, hogy elzsibbadt a szám. Ha ezt látta volna, biztosan azt hinné, valami bajom van. Az óra számlapja negyed nyolcat mutat. Benézek a szekrényembe aztán ki az ablakon. Egész szép az idő, úgyhogy még kabát sem kell. Fekete szűk farmert, fekete pólót és egy koptatott farmerdzsekit veszek fel és már kész is vagyok. Ja, igen a cipő. Felkapom a piros Converse tornacipőm. Ben már lennt toporzékol:

-Na, végre. Annie hol van?

-Fogalmam sincs. - rezeg a telefonom. Annie az: Lázas lettem. Ma nem megyek. Holnap mesélj. xoxo -A. -írta. - Beteg, nem jön. Várj, még nem ettem.

-Siess! - mondja az csuklójára pillantva a bátyám, merthogy nincs rajta óra. Igen, ő eléggé furcsa. De mindegy. Bemegyek a konyhába, bekapcsolom a rádiót és valami egész jó szám megy. Közben előveszem a tálat, a gabonapelyhet, a tejet és enni kezdek.

-Most Kristen Waldentől a Party all night-ot hallották. Ne feledjék ma Kristen és az One Direction lesz a vendégünk. Következzenek a fél nyolcas hírek. - harsogta a rádiós műsorvezető. Nem is rossz ez a csaj, csak nekem ez túl, hogy is mondjam mű/sablon zene. Az a fajta, amit megírnak, populárissá tesznek és odadobnak egy még be nem futott énekesnek, aki így tesz szert egy kis hírnévre.

-Indulok! - zökkentett ki Ben. Az autó motorja felbőgött. Bekanalaztam a maradékot, lekapcsoltam a rádiót és táskával a vállamon mentem a bátyám után. Beültem a szürke BMW-be, amiben éppen Carly Rae Jepsen ft. Owl City - Good Time szólt. Ez egy igencsak átlagos reggel volt, de remélem Carlynak igaza lesz és egy jó nap a mai.