4.fejezet Telefon

*** Harry szemszöge ***

Vártam amíg kicsöng. 1 csöngetés 2,3,4…
-Szia. Mi a helyzet? – kérdeztem. Próbáltam lazán flörtölősen beszélni.
-Hát… semmi. Hagyd már abba! – mondta kissé dühösen.
-Mit? Nem is csináltam semmit.
-Nem te. – nevet – A barátnőm nálunk van és fejbe dobott egy cipővel mert nem mondom meg neki hogy kivel beszélek. Aúúú! Ez tűsarkú volt! Elég már! Bocs!
-Ja értem. Szóval csak azért hívtalak mert találkozhatnánk.
-Jó de nekem holnap suli van. Neked jó a holnap dálután 4? – kérdezte töprengve.
-Aha, érted megyek. – mondtam. – Akkor szia.
- Szia. – köszönt és letette.
Ez jó lesz. Nagyon jó lesz. Elvégre nem is tudom miért izgultam. Talán azért mert ez a lány más. Ezt csak úgy mondod. – mondaná Louis, de nem. Ez komoly. Nem mondom hogy olyan régóta vagyok a zene iparban de azért jártam már pár felvágós modellel, akiről azt hittem tényleg megért és én kellek neki de csak a hírnevemre volt szüksége. Szóval úgy érzem ez valami más. Valami különleges és nem valami nyálas dolog. Szinte ugyanazokat szereti amiket én. Mintha én lennék csak lányban. És igen épp ez benne a jó hogy nem egy tipikus modell alkat és önmagát adja. Meglátjuk mi sül ki belőle. Louis jött velem szembe:
- Te meg mit vigyorogsz? – kérdezte, közben a karomba bokszolt.
- Semmit… - csak végre teljesen sínre került az életem- tettem hozzá magamban.


Louis,Harry