Sírtam. Elvégre miért ne sírhatnék? A könnyeim szinte égették az arcom. Fáj de nem tehettem mást. Minden egyes könnycsepp után nyugodtabb lettem. A gondolataim már nem cikáztak őrjöngő villámok módjára. Majdnem teljesen nyugodt voltam. Vagy elkeseredett? Ki tudja?
Mikor kijöttem ide ( a világ végére ahogy a barátaim nevezik) a sárga,száza füvű elhagyatott játszótérre, legszívesebben tomboltam volna. Toporzékolva, üvöltve, sírva. De nem. Én lerogytam ide és már vagy negyed órája folyamatosan bőgök. A szél közben egyre hevesebben, hidegebben fújt. Egy nyár végi délutánhoz képest hűvös volt.
A legtöbb ember világrengető okok miatt jött volna ki ide, de én nem. Egyszerűen kikészültem. Ugyan mitől készülhet ki egy tizenhat éves lány akinek semmi dolga a világon. Hahh! Mondjuk úgy minden összejött: a család veszekedésektől kezdve a suliig. Már túl sok volt ez nekem. Otthon bejelentettem hogy 1 óra múlva jövök. Eljöttem ide kisírtam a szemem de valahogy mégse visznek haza a lábaim. Egyre csak néztem a vihar közeledtét. Néztem, néztem, nézte....
Hangok, valaki jön. Egy tizenéves fiú bukkant elő a bokrok mögül, azt hiszem meglátott. De ide csak az emósok meg a drogosok jönnek.
- Bárki is vagy ne gyere közelebb!- mondtam nem kis félelemmel a hangomban.
- Nyugi, békével jöttem. - szólt a felém közeledő alak. Göndör, barna hajába kapott a szél és még ezen a kései órán(18:44) is elég elegánsnak tűnt:szürke zakó alá egy világoskék inget vett,fekete farmer és egy fehér converse volt rajta.( Hmmm, nem is olyan rossz,gondoltam.) Közelebb jött.
- Leülhetek? - kérdezte mire bólintottam. Leült mellém a másik hintába. Gyönyörű fűzöld szemében szomorúság bujkált. Mintha sírt volna. Általában elég félénk vagyok de ma? Ma már semmi nem érdekelt. Fel akartam rúgni minden szabályt. Mostantól egy célom volt: boldognak lenni, bárhogy. Tehát megkérdeztem:
- Mit keresel itt? – jó talán elég durván hangozhatott. Remélem nem. Rám nézett a zöld szemeivel. És én mondhatni elolvadtam, pedig elég kemény lány vagyok. Ilyen még sosem történt, de valamit valamiért. Új élet, új szabályok.
- Tudod… eléggé kiborítottak. - szünet- És te?
- Dettó. – nagy bátorság nagy bátorság mondogattam mert folytatni akartam a beszélgetést. – Szóvalhányévesvagy? – hadartam egy szuszra. Kicsit furcsán nézett rám, de azt hiszem megértette a kérdésem.
- A nevem nem érdekel?- kérdezte mosolyogva. Szomorkásan ugyan de mososlyogva.
- De.
- Először mondd meg a tiéd, amúgy 18 múltam februárban.
- Én 16 vagyok. - egy bólintással nyugtázta. Egyszeriben eleredt az eső.
- Gyere! – mondtam és bár remegtek a lábaim mint a nyárfalevél megfogtam a kezét és elkezdtünk futni eg y mászóka alá. Most már mosolygott. Fogalmam sincs min de nem az a lényeg. Meglátta a zene lejátszómat.
- Milyen zenét hallgatsz?
- Paramore-t. – erre felvonta az egyik szemöldökét.
- Ez komoly?- kérdezte.
- Most miért? Te mit hallgatsz?- érdeklődtem már én is mosolyogva. A rossz kedvemet mintha elfújták volna.
- Ööö ... Elvis Presley,Coldplay. – mondta mire nevetésben törtem ki. Ezután már viccelődve beszélgettünk tovább. Egy idő után a szűnni nem akaró esőre nézett.
- Úgy látom nem akar elállni. Messze laksz?
- Egész közel. Miért?
- Hazakísérlek. - vonta meg a vállát és megfogta a kapucnimat majd a fejemre tette. A házunkhoz vezető utat kézen fogva(!) futólépésben tettük meg.
- Van nálad telefon?- bólintottam- Elkérhetem?- Valamit pötyögött rajta majd visszaadta.
- Ez egy telefonszám. – mondtam igencsak meglepődve.
- Jól látod. Az enyém.- válaszolta.
- De nevet nem írtál.
- Harry.- beírtam. Felnéztem rá, (mivel én 169 cm vagyok ő meg legalább 180) abba a csodálatos zöld szempárba. Ő is engem nézett. Elmosolyodott. Szerintem egészen reggelig egymást bámultuk volna ha meg nem puszil az arcomon. Egyre csak az járt a fejemben:úristenúristenúristen. Észveszejtően mosolyogva hátrébb lépett és intett:
- Majd hívlak.
Bementem a házba. Ezután már az sem érdekelt hogy apa ordibált velem hogy miért jöttem ilyen későn meg ilyenek. Igazából a felét sem hallottam. Egyszerűen boldog voltam és boldogan aludtam el. Becsuktam a szemem és a gödröcskés mosolya jutott eszembe. Zöld szempár és egy 7 betűs szó. (folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése